Ekkor kopogtak az ajtómon.
-Most kérlek ne zavarj!-szóltam ki.
-Oké,ahogy akarod-mondta egy fiús hang.Justin lenne az?Visszajött?Miattam?
Felpattantam és nyitottam is azonnal az ajtót.
-Justin!-mondtam és a szó szerint nyakába ugrottam.
-Legalább volt értelme idejönni.-látszott az arcán hogy örül.
-Jaj,bocs ha zavarba hoztalak-vörösödtem el.
-Semmi baj.Csak nyugodtan-vigyorgott.
-Gyere beljebb-mondtam.
Bementünk a szobámba.Justin leült az ágyamra,én kicsit haboztam hogy hova üljek,hiszen az előbbi öleléses jelenetem után nem akartam úgy tűnni hogy nyomulok.Végül leültem az íróasztalom előtti székre.
-És hogy hogy idejöttél?-kérdeztem.
-Talán baj?Mert akkor elmegyek.
-Jaj dehogy baj.Csak kíváncsi voltam-nevettem.
-Tudod...nem akarlak elveszíteni-kicsit elpirult.
-Most úgy beszélsz mintha járnánk.-mondtam halkan.-De akkor tisztázzuk hogy mi van közöttünk.-mondtam és oda ültem szorosan mellé az ágyra.Lehet hogy félreérthető vagyok,de nem baj.
-Hát..tudod..-habozott.
-Mit tudok?
-Azt hiszem szerelmes vagyok-vallotta be.
-Jól sejtem hogy belém ugye?-kérdeztem kicsit félve a választól.
-Igen,jól sejted.
-Én is érzek valami bizsergést a gyomromban ha látlak és be kell vallanom hogy rohadt helyes is vagy-mondtam félénken.
-Tényleg-mosolyodott el.-Gyere egy kicsit közelebb.Mondok valamit.
Közelebb hajoltam várva a mondatokra.Justin maga felé fordította a fejem.Először nem esett le hogy mit akar.Hirtelen megcsókolt.A pillanat erejéig gyenge lettem és átadtam magam a csóknak.De aztán megerősödtem.
-Mit csinálsz?-kiabáltam.
-Azt hittem hogy te is ezt akarod-mentegetőzött.
-Ezt meg honnan vetted?-fel voltam háborodva.
-Hát abból amit mondtál.-mondta összezavarodva.
-Tűnj innen-mutattam az ajtóra-és ne is lássalak.TAKARODJ!-kiabálva fejeztem be.
-Gyere kikísérlek hogy biztosan elmenj.Nem bízom benned.
Lementünk a lépcsőn,át a nappalin és már az előszobában is voltunk.Kinyitottam az ajtót.
-És most húzz innen-mondtam idegesen.
-De...-de félbeszakítottam.
-Menj innen.Ne akard hogy felhívjam a rendőrséget azért mert a tinisztár molesztált.-fenyegetőztem.
-Jó,jó megyek.-mondta bánatosan.-Majd még beszélünk.-ígérte.
-Igen álmodban.-és becsaptam az ajtót.
Nem is vettem észre hogy anya végigkövette az eseményeket.
-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan.
-Most nem mondom el.Még a sokk alatt vagyok.Majd...később-mondtam és felszaladtam a szobámba.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése