5.fejezet

Kimentünk az ajtón és meglepődtem, hogy nem volt ott egy autó sem.
- Öhmm... Justin?!
- Igen?
- Nem kocsival megyünk?
- Nem, mért mennénk kocsival?
- Hát, talán azért mert sztár vagy, és nem sokára megjelennek a rajongók?
-ÁÁ, biztosan nem olyan őrültek - nevetett.
-Ó, dehogynem… - mondtam dünnyögve. 

Megjelent előttünk egy lány. Hirtelen hátranézett….
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított - Justin Bieber!!!!
- Ne! Pszt! Sss
  De már késő volt... Mindenhol kinyíltak az ajtók, és Justin Bieber pólós kislányok szaladtak ki. Letámadtak minket. Justin leállt volna beszélgetni, de nekem nem volt ehhez kedvem.
- Justin! Gyere, fuss utánam!
- Minek?
- Csak gyere! - és elkezdtem futni.
  Futás közben hátranéztem. Juss is szaladt utánam, mindjárt leelőz. Vajon ha vele fogok lógni minden ilyen bonyolult lesz?
  Utolért…
- Fuss gyorsabban, mert utánunk eredtek! - mondta lihegve.
- Próbálok! - mondtam idegesen.

 Amit mondtam ahhoz képest lassítottam. Nem vagyok valami jó tesiből, és ez látszik az állóképességemen is.
  Lerogytam a földre. A rajongók lehagytak. Ezt nem hiszem el. Ezért mondtam le a találkozót a barátnőimmel? Most már mindegy. Hazamegyek…
  Mivel még a földön ültem, feltápászkodtam, leporoltam magam és hazabotladoztam.


Fél óra múlva…

Haza is értem. Anya, mint mindig, a konyhában sürgött forgott. Bementem hozzá.
- Szia, már haza is értél? - kérdezte meglepetten.
- Ja. 
 Milyen volt a mozi? - kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom - válaszoltam unottan. Felkaptam egy almát és elkezdtem játszani vele.
- Nem tudod?
- Igen, nem tudom, mert rajongók hada támadott meg minket miközben mentünk a mozi felé. Pedig én előre szóltam, hogy ez lesz, de ő erre: nem. Nem olyanok a fanok. Én tudtam, és mondtam is – üvöltöztem mérgesen.
- És aztán mit csináltatok? – kíváncsiskodott anya.
- Elkezdtünk futni, de hamar elfogyott az energiám, és leültem a földre majd hazabandukoltam. - meséltem.
- Értem. Sajnálom, hogy így alakult. - próbált együtt érző lenni.
- Dehogy sajnálod… sőt, örülsz, hogy nincs pasim - mondtam szemrehányóan.
- Jó, annak örülök, hogy nincs barátod, de annak viszont nem, hogy rossz volt a délutánod. Csináljak neked egy csésze teát? – kérdezte megnyugtatóan.
- Igen, az most jól esne. Majd egy 10 perc múlva a kezemben volt a tea. - Köszönöm.
- Igazán nincs mit.
  Miután megittam az italt még beszélgettünk anyuval.
- Lea?
- Fent van és zenét hallgat.
- Felmegyek, beköszönök hozzá.
  Felbattyogtam a lépcsőn és bekopogtam.
- Gyere! - kiabált ki.
- Szia - mondtam halkan és becsuktam magam után az ajtót.
-Ó, szia. Neked nem a randidon kéne lenned? - kérdezte meglepődve.
- Először is, nem randi. Másodszor meg, nem sikerült jól - sóhajtottam.
- Na, mesélj, mi volt? - ült le az ágyára.
  Én is letelepedtem oda, és elmeséltem neki mindent…
- Jaj, te szegény - mondta és megölelt.

Azt szerettem részben Leában, hogy vele lehetett fiúkról beszélni. Na persze nem mintha anyával nem lehetett volna, de azért mégiscsak jobb volt vele.
- És veled mi volt ma? - kérdeztem.
- Hát, semmi különös. A szokásos….- mondta unottan.
- Oké. Csak ezért jöttem. Megyek is, nem zavarlak. - mondtam és kimentem.
- Rendben gyere máskor is. Szívesen fogadlak - mondta viccelődve.
- Szia.
- Szia.
  Bementem a szobámba, és leültem az ágyamra…