44.fejezet

~~Még mindig Justy sz.sz.~~


Ezek a szavak úgy estek nekem mintha
másodpercenként tőrt szúrkálnának a szívembe.Csak néztem utána,az emberek meg engem.Meredtem magam elé és nem tudtam elhinni,hogy így történt.2 nap alatt elromlott a több hónapos kapcsolatunk.Számomra ez egy felfoghatatlan fájdalom.Ő volt az egyetlen lány(az anyukámon kívül) akit teljes szívemből,visszavonhatatlanul szerettem.De tény,hogy ez az egész az én hibám.
Eszembe jutott Christina Aguilera Hurt című számának egy sora:'And I'm hurt myself...and I'm hurting you.'Megható és gyönyörű szám.Elképesztően jól énekli.


~~Ria sz.sz.~~


Hihetetlen egy ember-mérgelődtem magamban.Hogy nem sül le az arcáról a bőr.Képes volt idejönni...hogy nem szégyelli magát.De most már az emberek is tudják,hogy Justin nem mindig olyan amilyennek látszik.Néha kibírhatatlan,de...szerettem,és még mindig szeretem annak ellenére amilyen "merényletet" elkövetett ellenem,ellenünk.De egyszerűen ezt nem bírom megbocsátani.Édes volt tőle,hogy idejött és énekelt nekem,de ilyen könnyen nem oldódnak meg a dolgok!......


Bocs hogy ilyen rövid lett =//
de most csak ennyire futotta :S

43.fejezet

A repülőtérre megérkezve pont bemondták,hogy a gépem fél órát késik.Hát mondhatom nem éppen repestem a boldogságtól.Mit csináljak
addig is itt egyedül?


A repülőtérnek volt egy földszintje ahonnan indultak a gépek,és egy emelete ahol meg a várakozó utasok elfoglalhatták magukat.
Az emeletre egy csigalépcső-féleséget kell elképzelnünk szélesebb,és üveg változatban.Szóval felmentem az emeletre de valaki a nevemen szólított.
Lentről jött.Lehajoltam és megnéztem ki szólított.Ő.Akiben csalódtam egy jó nagyot.


Lent állt nézett rám azokkal a szépséges barna szemeivel,egy szál vörös rózsával a kezében.És egyszer csak elkezdett énekelni nekem angyal hangon.
-One less lonely girl...
Körülöttem az emerek ilyeneket mondtak:
-Menj le hozzá!
-Ne szalaszd el az alkalmat!

Lassan lementem.Kézfejemmel súroltam a korlátot.Végig csak egymást néztük.Csodálatos pillanat...lett volna ha éppen nem lennénk
összeveszve...Végül egymás előtt álltunk és egymás szemébe néztünk.Abbahagyta az éneklést.


-Meg tudsz nekem bocsátani?-olyan szemekkel nézett rám aminek egy rajongó simán bedőlt volna.
-Sajnos nem.-nem bírtam se megbocsátani,se ránézni.
-Óóóóó.-nyögött a 'közönség'.
-Csönd.-förmedtem rá mindenkire.Mindenki elhallgatott,mindenki lélegzetvisszafogva várta az indokomat.





~~~Justin szemszöge~~~





-De...de mért nem?-csak ennyit bírtam kinyögni.Torkomat a srás fojtogatta.
-Mert nem tudom megbocsátani azt hogy...azt a dolgot amit tettél velem.-szemében szomorúság és enyhe lemondás
bújkált.
-De...
-Nincs de!Megcsaltál vagy nem?Vagy csak én vagyok tájékozatlan?Hm?-nem tudtam erre mit válaszolni-Hm?Válaszolj!
-Igen jól tudod...
-Akkor meg miről beszélünk?
-Én nem akartam!-mentegetőztem.
-Sajnálom de nem lehet.Azt hitted hogy idejössz énekelsz nekem egy dalt és megbocsátok?Nem a mesékben vagyunk!Ez a valóság.
Ébredj már fel!-sarkon fordult és felment,fogta csomagjait és bement a váróba(vagy hova xDD).Ezek a szavak úgy estek nekem mintha
másodpercenként tőrt szúrkálnának a szívembe......

42.fejezet

Már tegnap amikor 'átköltöztem' ebbe a szobába bepakoltam,és akkor már ki se rámoltam a cuccaimat.Fogtam a két óriás bőröndömet és halkan kinyitottam a szoba ajtót.Körülnéztem.Egy árva lélek nem járt a folyosón.Beléptem a liftbe és valami morajt hallottam.Lementem a lifttel.Kijelentkeztem,leadtam a kulcsokat és vártam a taximat ami a szálloda elé jön majd értem.10 perc múlva fél 7kor indul a gép.

Meg is jött a taxi.A csomagtartóba bepakolta a nehéz csomagjaimat,majd beültem a kocsiba.Miután elindult hátranéztem a szállodára szomorúan.Volt kedvesem,a 'legjobb nyaralásom' és életem egyik legrosszabb emlékét magam mögött hagyom azzal,hogy én most a reptérre megyek.De el kell mennem...

A repülőtérre megérkezve pont bemondták,hogy a gépem fél órát késik.Hát mondhatom nem éppen repestem a boldogságtól......

41.fejezet

Becsuktam az ajtót és fáradtan a földre rogytam.Ha annyira szeret Justin akkor előbb gondolkoznia kellett volna és csak utána cselekednie.
De ez van,ezt kell szeretni(by:Drinuss).

Mért ilyen?Mért próbál nekem okozni lelkifurdalást miközben neki kellene hogy legyen?Mivel reggeli óta nem ettem egy falatot sem ezért rendeltem valami kaját a telefonon keresztül.Egy kis idő után már kopogtattak is az ajtómon.Egy nem várt személy hozta fel az ételt.

-Tűnj innen.-csak ennyit írtam kinyögni a megdöbbenéstől.
-De figyelj,meg tudom magyarázni!Csak adj egy esélyt!
-Justin!Takarodj innen vagy hívok ide valakit aki elvisz!-fenyegettem.
-Kérlek-azokkal az ellenállhatatlan kiskutyus szemekkel nézett rám.De nem.Nem szabad megtörnöm.Ha most beengedem és kibékülünk akkor...akkor egy idő után megint kacsintgatni fog a lányokra.Nem vagyok féltékeny de azért az már sok.
-Nem-mondtam,behúztam az ételhordós kocsit és becsaptam az ajtót.Biztos ami biztos bezártam.
-Ria nyisd ki!Kérlek!Nem bírok nélküled élni!-könyörgött és próbálta kinyitni,pedig tudta hogy be van zárva.
-Sajnálom,de nem tehetem.

Elkezdtem enni,miközben hallgattam keserves könyörgését,miszerint bocsássak meg neki,nyissam ki az ajtót stb.De túlságosan féltem ahhoz,hogy megszánjam,újra összejöjjünk és újra ez történjen.Ahhoz én nem vagyok még lelkileg elég erős.Még gyenge vagyok két kudarcra...

A nap hátralévő részében többnyire olvastam.Majd estefelé bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem a híreket,hogy mi zajlik a sztárvilágban.Hm...szaftos pletykákat találtam.Szerencsére rólunk végre leszállt a sajtó és most újra rátelepedtek Miley Cyrusra.Szegény lány,nem érdemli meg,hogy ilyenek legyenek vele az emberek.
Hírolvasás után felléptem Twitterre egy kicsit csiripelni.Mivel Justinnal követtük egymást látjuk hogy mit ír a másik.Justin úgy 2 perccel ezelőtt a 'falára'.

"Szeretlek.Ne hagyj el!Kérlek szerelmem!"

Többen kérdezték tőle,hogy kiről van szó,de Justin egyikre sem válaszolt.A szívembe nyilalt egy mondat.Nekem fohászkodik.Írtam válasz képpen egy rövidke üzenetet:

"Az ember sok mindent túlél.Ha elveszíti egy barátját,meghal egy családtagja vagy csak egyszerűen összeveszett valakivel.Sok dolgot túléltél már...ezt is túl fogod."

Aztán gyorsan kiléptem mert nem voltam kíváncsi sem a kérdésekre,sem a válaszára.

Olyan fáradtnak éreztem magam,mintha ott ahol állnék menten összeesnék.Ezért bebújtam a jó puha,meleg ágyba és egyből elaludtam.....

Reggel már hajnali 6kor csörgött az ébresztő óra.Nem lazsáltam hiszen tudtam,hogy a második gépre van jegyem,ami 7 órakor indul.(Az első járat fél 6kor indult el)Gyorsan kipattantam az ágyból és szaladtam is zuhanyozni és öltözni.Miután felöltöztem lófarokba kötöttem a hajam.Majd tettem fel egy kis szájfényt és már készen is voltam.Már tegnap amikor 'átköltöztem' ebbe a szobába bepakoltam,és akkor már ki se rámoltam a cuccaimat......

40.fejezet

Bepakoltam,amilyen gyorsan csak tudtam,míg Just szomorú szemmel nézte,hogy "átköltözök".Átvittem a cuccaimat,Kenny segítségével persze,és
ott végre egyedül oltam a gondolataimmal.Amik nem éppen voltak túl vidámak.Hogy tehette ezt velem?Pont most...a nyaralásunk közepén!
Hát ez az "édes" nyaralás nem volt túlságosan édes.Ilyen embert még nem hordott a hátán a Föld!

Kopogtak.Ó,tűnjön el innen.Többé nem vagyunk már együtt!Tudtam ki van az ajtó másik oldalán de attól függetlenül kinyitottam.

-Justin takarodj a szemem elől!-förmedtem rá ARRA a személyre.
-Nem Justin vagyok.-mondta valaki a legnagyobb meglepetésemre.
-Akkor meg ki?-néztem bambán,de azért furdalt a kiváncsiság ezért ajtót nyitottam.Egy nem várt személy.
-Te meg...mi a...?-szó szerint leesett állal figyeltem.Ő meg,hogy kerül ide?
-Igen.én vagyok Selena Gomez.Épp egy közeli városban volt koncertem,amikor Justin felhívott,hogy segítsek neki meggyőzni téged,hogy ő ezt nem akarta.
-Hö,mással végezteti el a piszkos munkát...
-Ne legyél vele ilyen szigorú!-mondta lágyan,de parancsolóan.
-Azok után amit tett velem?Amúgy bejössz?-kérdeztem szétesve.Mivel már egy ideje az ajtóban álltunk.
-De,köszi.-leültünk a kanapéra egymással szembe.
-Sajnos hiába jöttél mert nem tudsz meggyőzni arról,hogy ne repüljek haza a holnapi 2. járattal.És arról sem,hogy ne szakítsunk!
-Figyelj!Nagyon törékeny szegény!Nem nyomta ki rendesen a telefont és annyit még hallottam,hogy azt mondta Kennynek,hogy
inkább meghal,minthogy nélküled éljen!És arra kérte,hogy öntsön mérget az innivalójába amikor nem látja.Kérlek ne tedd ezt szegénnyel!-kért meg.
-Mondd meg neki,hogy...hogy én szerettem és még most is szeretem és én nagyon sajnálom ami történt
és ami történni fog...de így kell cselekednem.És azt is mondd meg "szegénynek",hogy ne akarjon miattam meghalni mert annyit nem érek...
-De...-kezdte de én a szavába vágtam.
-Sajnos nincs de.Kérlek most menj el.Egyedüllétre van szükségem!
-De...
-Légyszíves!
-Rendben...Akkor szia!És drukkolok nektek!-mosolygott majd távozott.
-Szia.

Bcsuktam az ajtót és fáradtan a földre rogytam.Ha annyira szeret Justin akkor előbb gondolkoznia kellett volna és csak utána cselekednie.
De ez van,ezt kell szeretni(by:Drinuss)...

39.fejezet

Végül elkezdtem fejben szorozni és a sok számolástól elálmosodtam és elaludtam...nagy nehezen...

Reggel én keltem fel elsőnek.Justin még nagyban aludt és édesen szuszogott.Ebben a pillanatban korgott
egy nagyot és ekkor döbbentem rá,hogy farkas éhes vagyok.Tegnap a reggelin kívül semmit sem ettem.Eldöntöttem,hogy rendelek valamit
a számlára és csak utána,amikor felhozta a pincér,ébrsztem fel a 'báró urat'.

Omlettet,palacsintát,teát,műzlit és még több reggeli finomságokat rendeltem a telefonon keresztül.
20 perc múlva meg is jött a reggelink.Megköszöntem a pincérnek,hogy felhoztan ekünk az ételt,majd a kocsit odatoltam
az ágyhoz.Kedvesen elkezdtem ébresztgetni Justinomat.

-Justin!Kelj fl édesem!Hasadra süt a nap!-ráztam meg gyengéden a vállát.Régen amikor még általánosban alsóba jártam,
anya minden reggel így keltett fel.
Résnyire kinyitotta a szemét majd visszacsukta,mint egy felkelninemakarvó huncut kisgyerek.
-Tudom,hogy ébren vagy.-mondtam és adtam egy csókot a szájára.Még mindig csukva volt a szeme de odahúzott magához és úgy folytattuk.
-Kelj fel.-lerántottam róla a takaróját.
-Jól van na.


Megettük a reggelinket,és örömmel láttam,hogy nem csak nekem kopogott a szemem az éhségtől.Justin is csak úgy egymás után
falta be az ínycsiklandozó finomságokat.Reggeli után én elmentem futni,de Justin nem tartott velem.Azt mondta,hogy majd legközelebb.
Most nincs kedve.Mondtam,hogy hát jó.

Mivel ma volt egy kisebb izomlázam ezért csak egy kisebb kört tettem meg,de azt ugyanúgy kétszer.Volt rajtam karóra,így mindig tudtam,hogy mennyi az idő.A 2.
után 10:08-at mutatott az óra.Egyből hazaindultam,mert már nagyon hiányzott az én Justinom jeleléte.

10:28 volt mire visszaértem a szobánkba.

-Szia Just...-meglepett hogy nem találtam senkit a szobában.Hiszen azt hittem,hogy Justin itt fog tévét nézni vagy X boxozni vagy ilyesmi buta,
agysorvasztó elfoglaltsággal tölteni az időt,amíg én távol voltam.Sokkos fejjel lezuhanyoztam,majd felvettem egy fehér sortot
és egy piros,szivecskés pólót.

Zuhanyozás közben kicsit kitisztult a fejem.Tiszta fejjel végül elmentem megkeresni Jusst.Útközben eszembe ötlött,hogy mondta,hogy a welness részlegnél volt míg
elvonult.Akkor előszöris ott keresem.Végülis mit vesztek?Max. annyit,hogy megtalálom Justyt.

A hotel welness részlegében olyan illat csapta meg az orrom amilyen az ilyes fajta fürdőkben van.Olyan tömény,klóros szag.
Végignéztem az összes medencét.Már-már kezdtem feladni a reményt,hogy itt találom meg,de az utolsó medencénél megtaláltam.
Egy idegen lánnyal volt...és csókolózott.Ezt nem hiszem el.Tegnap jól sejtettem,hogy valamit titkol.De azt nem gondoltam volna,hogy
ezt.Hogy megcsal.Egy idegen lánnyal.Hatalmasat csalódtam benne.Hogy tehet ilyet?Hogy bírt egyáltalán a szemembe nézni,nem hogy megcsókolni engem is.


Hirtelen egy nagy "harag-hullám" fogott el.Olyan mérges voltam rá,hogyha egy rajzfilmben lettünk volna,vöös lett volna a fejem és füst jött volna ki a fülemből.
Felkaptam egy párnát,odaszaladtam hozzájuk és tarkón vágtam a még mindig smacizó Biebert.Aki persze beleesett a vízbe,legnagyobb örömömben.

-Mi...?-kérdezte felháborodottan,de közben meglátott,kezemben egy párnával és egyből lejött neki,hogy én voltam a tettes.
-Ria!Meg tudom magyarázni!
-Nem hinném.-mondtam és csajt,aki még mindig a vízben értetlenül bámult,fejbe dobtam a párnával.Majd elviharzottam.

Úgy futottam mint még soha.Mintha az életemért futottam volna egy versenyen,vagy egy ókori római 'játékon'.
-Ria!Ria árj már meg!-kiáltozta utánam Justin.
-Dehogy várlak.Ja,és csak hogy tudd.Nem vagyunk már egy pár.-kiabáltam hátra,miközben eszeveszettül futottam.Minél
messzebb akartam kerülni tőle.Felrohantam a lépcsőn,át a folyosón és becsaptam magam után a szobánk ajtaját.

Elővettem a szekrény aljából a bőröndömet és pakoltam be a cuccomat.Még ma repülőre akartam ülni és hazamenni.Anya vállán kisírni magam,hogy
ez a Bieber gyerek mekkora egy szemét dög...
De valaki megállította a kezem.

-Justin hagyj békén!-förmedtem rá a mögöttem álló emberre.
-Nem Justin vagyok.-dörmögte egy pasi.
-Ó.Szia Kenny...
-Most el szeretnél menni?Vissza szeretnél utazni az otthonodba?
-Igen.Még ma ha lehetséges.
-Gondold meg még egyszer ezt a dolgot.
-Mit gondoljak meg?Justin megcsalt egy idegen csajjal.Te ezt a helyemben megbocsátanád?-vontam kérdőre szegényt.Persze
erre a kérdésre nem tudott mit válaszolni.
-Figyelj foglalok neked jegyet a holnapi gépre,de ezt az éjszakát még bírd ki!Ha akarod odaadom az én szobám
és én meg alszok Justinnal a kanapén.
-Tudod mit?Akarom.-mondtam és folytattam a pakolást.

Ekkor Justin toppant be,kétségbeesett arckifejezéssel.Félt,hogy elveszít.Ahogy tegnap mondta.De mégis mit gondolt?Megbocsátok neki azok után,hogy megcsalt a szemem láttára?
De most már késő bánat.Ez a vonat már elment...

-Ria,kérlek ne!Jól átgondoltad?
-Hidd el,hogy igen...És ma Kenny szobájában alszom,te meg Kennyivel.
-Én nem akartam...-kezdte de én ingerülten közbevágtam.
-Ja,nem akartad,hogy megtudjam?Azt mindjárt gondoltam.Egy utolsó szemét vagy Justin,tudd meg!Gyűlöllek!-vetettem a szemére.

Bepakoltam,amilyen gyorsan csak tudtam,míg Just szomorú szemmel nézte,hogy "átköltözök".Átvittem a cuccaimat,Kenny segítségével persze,és
ott végre egyedül oltam a gondolataimmal.Amik nem éppen voltak túl vidámak......

38.fejezet

10 perc múlva nyitódott is az ajtó.Justin jött be a fehérre festett szobába.

-Na lenyugodtál?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-ő i mosolygott de éreztem a hangjában valami kis szomorúságot.


Lehuppant a kanapéra és behunyta a szemét.Én pedig elővettem a kedvenc könyvemet.Imádtam azt a könyvet.
Az érzelmek csak kavarogtak benne.Érzelem dús és eseményekkel teli könyv.Nem csoda,hogy imádom.
Olvastam pár fejezetet utána Justin hirtelen megszólalt.

-Tudod hol voltam?-kérdezte párnával a fején.
-Nem.Hol?
-A welness részlegnél.Ott nyugodtam le.És ha legközelebb is összeveszünk,amíg itt tartózkodunk,akkor majd ott keress!-utasított.
-Rendben.-felállt és megpusziltam az orrát,amitől ő hapcizott egy nagyot.Olyan aranyos volt.


Letettem a könyvemet az éjjeliszekrényemre.És levetettem magam az ágyra.Juss odaült a szélére és nézett rám a szomorú bociszemeivel.
Nem tudom mi a baja,de amióta visszajött azóta olyan lehangolt...

Végül rákérdeztem:

-Mért nézel így rám?-kérdeztem értetlenkedve.
-Miért,hogy nézek?
-Olyan szomorúan...de miért?
-Csak félek.
-Ugyan mitől?-nevettem.De ő még mindig komoly volt.
-Attól,hogy elveszítelek.
-Ó ettő ne félj!-bíztattam.-Mi örökre szeretni fogjuk egymást.
-Remélem!

Az este hamar elment.



~~MÁSNAP~~


Szobaszerviz hozta föl nekünk a reggelit.Aztán Justinnal elmentünk kocogni.Elhatároztam ugyanis,hogy amíg itt vagyunk
rendszeresen fogok kocogni.A rendszeresen az reggel és estét rejt magában.2 jó nagy kört tettünk meg a városban.
Amikor felfutottunk a lépcsőn rendesen kifulladtam.És jól meg is izzadtam.Nemcsak én,Just is.



Amikor már a szobánkban voltunk Justin beleharapott az ajkába.Odajött hozzám és levette a türkiz pólómat.Kuncogtam egyet
majd én is így tettem vele.Levetkőztettük egymást és...jól éreztük magunkat.Nem volt olyan jó mint először.Kicsit nyomasztó
érzés fogott el ha rám nézett vagy megérintett.Mintha eltitkolt volna valamit előlem.De lehet,hogy csak egyszerűen paranoiás
vagyok.Nem tudom.Nem tudok én most már semmit.


Az éjszaka még hancúroztunk egy kicsit,aztán kifáradtunk és lefeküdtünk aludni.Nem nagyon aludtam.Inkább csak
forgolódtam az ágyban,míg Justin édesen aludta az álmait.Aztán meguntam az álmatlanságot és gondolkodtam.Úgy mindenen.
Fanniról és Inezről,hogy mostanában eléggé hanyagolom őket és,hogy ezt nem kéne,hiszen olyan jó barátnők.
Mindig kiállnak értem és megvédenek alkalomattán.Meg,hogy anyát is fel kéne már hívni.Még a végén azt hiszi,hogy
valami bajom esett.Annak pedig nem lenne jó vége,hiszen fogná magát és iderepülne Amerikából.

Végül elkezdtem fejben szorozni és a sok számolástól elálmosodtam és elaludtam...nagy nehezen......