2010. október 25., hétfő

1.fejezet

  Sziasztok!Ria vagyok.16 éves.A szüleim még kis koromban elváltak.Emlékszem teljesen kikészített.Hetekig sírtam és nem akartam elhinni.De most már beletörődtem és az anyukámnál lakok Los Angelesben.
  Ismerem Justin Biebert.Nem,nem az újságokból,tévéből,internetről hanem igaziból.A testvéremnek a barátjának  az öccsének a barátja.Nem rokon de barát.Nem találkoztam még vele csak telefonon beszéltünk.Jó fej srácnak tűnik de lehet hogy csak megjátssza magát...Előre leszögezem NEM vagyok belé szerelmes.Még csak nem is szeretem a zenéjét sem.Béna,csávogós hangja van.Nem is értem azokat akik szeretik pl:Fanni.
  A barátaimról még nem is beszéltem!A két legjobb barátnőm Fanni és Inez.Rajtuk kívül nincsenek is annyira barátaim.De ez egy más téma.Szóval bele is kezdek a történetembe!






Ria! Kelj fel, elkésel! – szólt az anyukám, Rose.- Mindjárt! Csak még öt perc - mondtam álmosan.
Ma van a nagy nap, gondoltam magamban. Vagy talán mégsem. Ma találkozok először Justin Bieber-rel. Fanni biztos szívesen a helyemben lenne...
Mindegy, gondoltam és lenyomtam az ébresztő órát, mert az is már egy 10 perce a fülembe csörgött. Ekkor jöttem rá, hogy már fél 10 van, és fél egykor lesz a találkozás.
  Felvettem a köntösöm, belebújtam a papucsomba és bevonultam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe:

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikítottam. Alig kaptam levegőt olyan borzalmasan állt a hajam. - Így nem mehetek a találkozóra!
Nyomban elő is vettem a hajvasalómat és elkezdtem vasalni a hajam.15 percbe tellett mire tűrhetővé varázsoltam a loboncaimat. Fogat mostam, fogselymeztem, és ezeket az alapvető reggeli szokásaimat megcsináltam.
  Visszamentem a szobámba és a ruhásszekrény felé vettem az irányt. Megláttam egy tök jó ruhát. Egy fekete felsőt, aminek a derekán volt egy öv. Hozzá kerestem egy fekete csőnacit, egy fekete balerina cipőt és már készen is álltam.
  Lementem a konyhába, palacsinta várt rám reggelire.
- Anya, most nem eszek sokat.
- Miért nem? Tetszeni szeretnél annak a Bieber gyereknek?
- Anya, ne idegesíts! Nem akarok tetszeni neki, mert ronda! És azért nem akarok most sokat enni, mert nem vagyok éhes. És téma lezárva. - mondtam.
Anya ezután csöndben is maradt.
  Elérkezett a dél. Már eléggé izgultam.
- Anyu! Elindultam! - kiabáltam be a nappaliba, mert az anyukám éppen takarított. Kicsit hosszú volt az út, mert a park ahol találkozunk, a város másik felén van. Mikor odaértem nem volt ott senki. Jobbra-balra, előre-hátra néztem, de senki. Csalódott voltam, mert azért mégiscsak egy sztárral találkoztam volna. De mindegy. Megfordultam és vissza akartam indulni, de ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Megfordultam…



2 megjegyzés: