Vissza akartam indulni, de ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Megfordultam és egy öreg néni volt ott. Ezt nem hiszem el. Még csak ennyi szerencsém sem lehet. Hát igen, ilyen az én formám.- Kedveském, itt hagytad a táskádat! - mondta kedvesen az öreg néni.
Köszönöm szépen hogy szólni tetszett!
- Nincs mit édes bogaram.
- Csókolom.
- Szia.
- Na megyek is vissza a buszmegállóba - sóhajtottam. De valaki megint megkocogtatta a vállam. Megfordultam és Justin Bieber volt az.- Szia, te vagy Annamária Parter?
- Igen én vagyok az. Szia - mondtam kicsit meglepődve. Magam sem tudom hogy mért lepődtem meg.- Akkor veled találkozom ma – mosolygott - Jól nézel ki.
- Kösz – visszamosolyogtam. Azért nem minden nap dicsér meg Justin Bieber.
Elindultunk a közeli padhoz és leültünk. Elmeséltük az eddigi életünket egymásnak, bár én az övét már nagyjából ismertem.- És milyen sztárokat szeretsz? - kérdezte Justin.- Hát...Jessica Jarrel, Miley Cyrus.
- Te nem vagy a rajongóm? - csodálkozott el.
- Nem, mért?
- Hát mert minden tini lány oda van értem! Milyen tini vagy te hogy te nem? - teljesen fel volt háborodva. Nem is értem...
- Szép is vagy meg minden, de nem szeretsz?
- Nem - már én is kezdtem ideges lenni. És az nem jó, ha ideges vagyok, mert kiabálok meg könnyen megbántok másokat
- Beképzelt majmokat nem szoktam szeretni!
- Beképzelt majom? Mit képzelsz te magadról? Hülye liba vagy. Ne is lássalak! Tűnj innen! - kiabálta.- Rendben. Már megyek is - most már én is kiabáltam. Felálltam és elindultam. Annyi becsületem még van, hogy egyből elmegyek, és nem kezdek el sírni. Eddig se szerettem, most se fogom. Nem is néztem hátra.
De hallottam, hogy utánam futott.- Annamari várj! Bocsáss meg! Nem akartam bunkó lenni. Tudod, én nem ilyen vagyok. Csak feldühítettem magam. Bocsánat! - kérlelt bűnbánó arccal.- 1.Nem vagyok Annamari. Utálom. Csak Ria. 2.Igen bunkó voltál, és 3. nagy nehezen, de megbocsátok - mondtam még egy kicsit idegesen - De ne várd el, hogy szeresselek, de barátok azért lehetünk.
- Rendben. Barátok - mosolygott.
Önkéntelenül elmosolyodtam. Nem tehetek róla. Aranyosan mosolygott. Úristen, miket beszélek én?- Éhes vagyok, elmegyünk kajálni? Nem ebédeltem - vörösödtem el, mert a hasam kiadott némi korgást.- Rendben. Menjünk.
~~~ Vacsora után ~~~
- Sajnálom, de mennem kell. Elbeszélgettük az időt - mondtam.- Rendben, de hazakísérlek - erősködött.- Rendben.
Miközben mentünk a házunk felé dumáltunk egy kicsit.- Szóval most van barátod? - kérdezte kicsit félénken.
- Nem, nincs most barátom, de meg vagyok így egyedül a barátaimmal.
- A barátaidról még nem is volt szó!
- Hát 2 legjobb barátnőm van, Inez és Fanni. Kicsit magunknak valók vagyunk - enyhén elpirultam ennél a mondatnál.- Értem. És ők miket szeretnek? Kezdjük mondjuk Fannival. Szép neve van mindkettőnek. Ahogy neked is - hízelgett.- Hát, Fanni először is szeret téged. Szereti a sült krumplit, a Fantát és a tesit. Az állatokról nem is beszélve.
- Rendben. És Inezzel mi van?
- Szereti a gyümölcs teát, a spagettit és szereti a béke jelet mutatni. De meg is érkeztünk.
- Oké - elővett egy papírdarabot és írt rá valamit – tessék, ez itt az MSN címem. Estefelé leszek fent.
Elvettem tőle a papírdarabkát.- Oké. Szia - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia - mondta kissé kábultan. Kuncogtam, majd bementem.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Justin még mindig ott áll és fogja az arcát ahol megpusziltam. Jó nap volt, gondoltam majd bementem a konyhába nassolni.
- Hé, és ki eszik vacsorát?
- Hát nem én az biztos anyu. Tele ettem magam az étteremben.
- Ha az étteremnél tartunk milyen volt a találkozó? Vagy mondjam inkább randi?
- Jaj anya, rosszabb vagy mint a barátnőim - és nevettünk egy kicsit.
- Amúgy meg jó volt. Az elején mondjuk kicsit összevesztünk, de attól függetlenül jó volt - mosolyodtam el, visszaemlékezve.
- A lényeg hogy jól érezted magad.
- Na de most felmegyek, gépezek egy kicsit majd lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt drágám!
Felszaladtam a lépcsőn majd ledőltem az ágyamra. Fhúúú ez a nap. Bekapcsoltam a gépet…
Köszönöm szépen hogy szólni tetszett!
- Nincs mit édes bogaram.
- Csókolom.
- Szia.
- Na megyek is vissza a buszmegállóba - sóhajtottam. De valaki megint megkocogtatta a vállam. Megfordultam és Justin Bieber volt az.- Szia, te vagy Annamária Parter?
- Igen én vagyok az. Szia - mondtam kicsit meglepődve. Magam sem tudom hogy mért lepődtem meg.- Akkor veled találkozom ma – mosolygott - Jól nézel ki.
- Kösz – visszamosolyogtam. Azért nem minden nap dicsér meg Justin Bieber.
Elindultunk a közeli padhoz és leültünk. Elmeséltük az eddigi életünket egymásnak, bár én az övét már nagyjából ismertem.- És milyen sztárokat szeretsz? - kérdezte Justin.- Hát...Jessica Jarrel, Miley Cyrus.
- Te nem vagy a rajongóm? - csodálkozott el.
- Nem, mért?
- Hát mert minden tini lány oda van értem! Milyen tini vagy te hogy te nem? - teljesen fel volt háborodva. Nem is értem...
- Szép is vagy meg minden, de nem szeretsz?
- Nem - már én is kezdtem ideges lenni. És az nem jó, ha ideges vagyok, mert kiabálok meg könnyen megbántok másokat
- Beképzelt majmokat nem szoktam szeretni!
- Beképzelt majom? Mit képzelsz te magadról? Hülye liba vagy. Ne is lássalak! Tűnj innen! - kiabálta.- Rendben. Már megyek is - most már én is kiabáltam. Felálltam és elindultam. Annyi becsületem még van, hogy egyből elmegyek, és nem kezdek el sírni. Eddig se szerettem, most se fogom. Nem is néztem hátra.
De hallottam, hogy utánam futott.- Annamari várj! Bocsáss meg! Nem akartam bunkó lenni. Tudod, én nem ilyen vagyok. Csak feldühítettem magam. Bocsánat! - kérlelt bűnbánó arccal.- 1.Nem vagyok Annamari. Utálom. Csak Ria. 2.Igen bunkó voltál, és 3. nagy nehezen, de megbocsátok - mondtam még egy kicsit idegesen - De ne várd el, hogy szeresselek, de barátok azért lehetünk.
- Rendben. Barátok - mosolygott.
Önkéntelenül elmosolyodtam. Nem tehetek róla. Aranyosan mosolygott. Úristen, miket beszélek én?- Éhes vagyok, elmegyünk kajálni? Nem ebédeltem - vörösödtem el, mert a hasam kiadott némi korgást.- Rendben. Menjünk.
~~~ Vacsora után ~~~
- Sajnálom, de mennem kell. Elbeszélgettük az időt - mondtam.- Rendben, de hazakísérlek - erősködött.- Rendben.
Miközben mentünk a házunk felé dumáltunk egy kicsit.- Szóval most van barátod? - kérdezte kicsit félénken.
- Nem, nincs most barátom, de meg vagyok így egyedül a barátaimmal.
- A barátaidról még nem is volt szó!
- Hát 2 legjobb barátnőm van, Inez és Fanni. Kicsit magunknak valók vagyunk - enyhén elpirultam ennél a mondatnál.- Értem. És ők miket szeretnek? Kezdjük mondjuk Fannival. Szép neve van mindkettőnek. Ahogy neked is - hízelgett.- Hát, Fanni először is szeret téged. Szereti a sült krumplit, a Fantát és a tesit. Az állatokról nem is beszélve.
- Rendben. És Inezzel mi van?
- Szereti a gyümölcs teát, a spagettit és szereti a béke jelet mutatni. De meg is érkeztünk.
- Oké - elővett egy papírdarabot és írt rá valamit – tessék, ez itt az MSN címem. Estefelé leszek fent.
Elvettem tőle a papírdarabkát.- Oké. Szia - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia - mondta kissé kábultan. Kuncogtam, majd bementem.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Justin még mindig ott áll és fogja az arcát ahol megpusziltam. Jó nap volt, gondoltam majd bementem a konyhába nassolni.
- Hé, és ki eszik vacsorát?
- Hát nem én az biztos anyu. Tele ettem magam az étteremben.
- Ha az étteremnél tartunk milyen volt a találkozó? Vagy mondjam inkább randi?
- Jaj anya, rosszabb vagy mint a barátnőim - és nevettünk egy kicsit.
- Amúgy meg jó volt. Az elején mondjuk kicsit összevesztünk, de attól függetlenül jó volt - mosolyodtam el, visszaemlékezve.
- A lényeg hogy jól érezted magad.
- Na de most felmegyek, gépezek egy kicsit majd lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt drágám!
Felszaladtam a lépcsőn majd ledőltem az ágyamra. Fhúúú ez a nap. Bekapcsoltam a gépet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése