43.fejezet

A repülőtérre megérkezve pont bemondták,hogy a gépem fél órát késik.Hát mondhatom nem éppen repestem a boldogságtól.Mit csináljak
addig is itt egyedül?


A repülőtérnek volt egy földszintje ahonnan indultak a gépek,és egy emelete ahol meg a várakozó utasok elfoglalhatták magukat.
Az emeletre egy csigalépcső-féleséget kell elképzelnünk szélesebb,és üveg változatban.Szóval felmentem az emeletre de valaki a nevemen szólított.
Lentről jött.Lehajoltam és megnéztem ki szólított.Ő.Akiben csalódtam egy jó nagyot.


Lent állt nézett rám azokkal a szépséges barna szemeivel,egy szál vörös rózsával a kezében.És egyszer csak elkezdett énekelni nekem angyal hangon.
-One less lonely girl...
Körülöttem az emerek ilyeneket mondtak:
-Menj le hozzá!
-Ne szalaszd el az alkalmat!

Lassan lementem.Kézfejemmel súroltam a korlátot.Végig csak egymást néztük.Csodálatos pillanat...lett volna ha éppen nem lennénk
összeveszve...Végül egymás előtt álltunk és egymás szemébe néztünk.Abbahagyta az éneklést.


-Meg tudsz nekem bocsátani?-olyan szemekkel nézett rám aminek egy rajongó simán bedőlt volna.
-Sajnos nem.-nem bírtam se megbocsátani,se ránézni.
-Óóóóó.-nyögött a 'közönség'.
-Csönd.-förmedtem rá mindenkire.Mindenki elhallgatott,mindenki lélegzetvisszafogva várta az indokomat.





~~~Justin szemszöge~~~





-De...de mért nem?-csak ennyit bírtam kinyögni.Torkomat a srás fojtogatta.
-Mert nem tudom megbocsátani azt hogy...azt a dolgot amit tettél velem.-szemében szomorúság és enyhe lemondás
bújkált.
-De...
-Nincs de!Megcsaltál vagy nem?Vagy csak én vagyok tájékozatlan?Hm?-nem tudtam erre mit válaszolni-Hm?Válaszolj!
-Igen jól tudod...
-Akkor meg miről beszélünk?
-Én nem akartam!-mentegetőztem.
-Sajnálom de nem lehet.Azt hitted hogy idejössz énekelsz nekem egy dalt és megbocsátok?Nem a mesékben vagyunk!Ez a valóság.
Ébredj már fel!-sarkon fordult és felment,fogta csomagjait és bement a váróba(vagy hova xDD).Ezek a szavak úgy estek nekem mintha
másodpercenként tőrt szúrkálnának a szívembe......