38.fejezet

10 perc múlva nyitódott is az ajtó.Justin jött be a fehérre festett szobába.

-Na lenyugodtál?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-ő i mosolygott de éreztem a hangjában valami kis szomorúságot.


Lehuppant a kanapéra és behunyta a szemét.Én pedig elővettem a kedvenc könyvemet.Imádtam azt a könyvet.
Az érzelmek csak kavarogtak benne.Érzelem dús és eseményekkel teli könyv.Nem csoda,hogy imádom.
Olvastam pár fejezetet utána Justin hirtelen megszólalt.

-Tudod hol voltam?-kérdezte párnával a fején.
-Nem.Hol?
-A welness részlegnél.Ott nyugodtam le.És ha legközelebb is összeveszünk,amíg itt tartózkodunk,akkor majd ott keress!-utasított.
-Rendben.-felállt és megpusziltam az orrát,amitől ő hapcizott egy nagyot.Olyan aranyos volt.


Letettem a könyvemet az éjjeliszekrényemre.És levetettem magam az ágyra.Juss odaült a szélére és nézett rám a szomorú bociszemeivel.
Nem tudom mi a baja,de amióta visszajött azóta olyan lehangolt...

Végül rákérdeztem:

-Mért nézel így rám?-kérdeztem értetlenkedve.
-Miért,hogy nézek?
-Olyan szomorúan...de miért?
-Csak félek.
-Ugyan mitől?-nevettem.De ő még mindig komoly volt.
-Attól,hogy elveszítelek.
-Ó ettő ne félj!-bíztattam.-Mi örökre szeretni fogjuk egymást.
-Remélem!

Az este hamar elment.



~~MÁSNAP~~


Szobaszerviz hozta föl nekünk a reggelit.Aztán Justinnal elmentünk kocogni.Elhatároztam ugyanis,hogy amíg itt vagyunk
rendszeresen fogok kocogni.A rendszeresen az reggel és estét rejt magában.2 jó nagy kört tettünk meg a városban.
Amikor felfutottunk a lépcsőn rendesen kifulladtam.És jól meg is izzadtam.Nemcsak én,Just is.



Amikor már a szobánkban voltunk Justin beleharapott az ajkába.Odajött hozzám és levette a türkiz pólómat.Kuncogtam egyet
majd én is így tettem vele.Levetkőztettük egymást és...jól éreztük magunkat.Nem volt olyan jó mint először.Kicsit nyomasztó
érzés fogott el ha rám nézett vagy megérintett.Mintha eltitkolt volna valamit előlem.De lehet,hogy csak egyszerűen paranoiás
vagyok.Nem tudom.Nem tudok én most már semmit.


Az éjszaka még hancúroztunk egy kicsit,aztán kifáradtunk és lefeküdtünk aludni.Nem nagyon aludtam.Inkább csak
forgolódtam az ágyban,míg Justin édesen aludta az álmait.Aztán meguntam az álmatlanságot és gondolkodtam.Úgy mindenen.
Fanniról és Inezről,hogy mostanában eléggé hanyagolom őket és,hogy ezt nem kéne,hiszen olyan jó barátnők.
Mindig kiállnak értem és megvédenek alkalomattán.Meg,hogy anyát is fel kéne már hívni.Még a végén azt hiszi,hogy
valami bajom esett.Annak pedig nem lenne jó vége,hiszen fogná magát és iderepülne Amerikából.

Végül elkezdtem fejben szorozni és a sok számolástól elálmosodtam és elaludtam...nagy nehezen......