17.fejezet

Kérlek uram!Ma asszem délelőtt jön a kis monster(monsztör=szörny).Most jutott el az agyamig hogy ma november 1-je van.Úristen,mindjárt itt a karácsony.Nagyon meglepődtem.Ilyen hamar?Ilyen hamar vége lett az évnek?Bár ha jobban belegondolok októberben ismertem meg először Justint.De akkor is!Furcsa.Észre sem vettem hogy telnek a napok.Bár ha az ember jó társaságban van(Justinra gondoltam) hamar telik az idő.Mindegy most nem ezzel foglalkozok.

Szóval megmondom neki az igazat és próbálom túlélni ezt a pár napot.Csöngettek.Jaj,ne!Már itt vannak?Ne már.Félek attól a kis vakarcstól.Már mint nem halálfélelemben értem hanem rendes félelemben.

Anya kinyitotta az ajtót.Majd izgatottan feljött hozzám.Kopogott.

-Ki az?-kérdeztem ijedten.
-Csak én vagyok,nyugi.Nem jössz le köszönteni a vendégeket?-kérdezte izgatottan.
-Dehogy megyek.Inkább egész nap itt kuksolok a szobámban.Inkább mint VELE lenni-mondtam durcásan.
-Rendben.Te tudod.-hagyta rám.Szerencsére.Nagy kő esett le a szívemről.

Egy öt perc múlva megint kopogtattak.

-Mi van már megint?-kérdeztem haragosan.Nem igaz hogy nem tudják megérteni hogy nem akarok velük találkozni és nem akarok lemenni és semmit sem szeretnék csinálni.Csak egyedül lenni és....
-Anyud elment.Ketten maradtunk.-mondta gonoszan.Valamire készül.Érzem.Csak ne legyek benne.Fohászkodtam.
-És?Mit akarsz?-próbáltam magabiztosnak tűnni.Bár nem vagyok benne biztos hogy sikerült is.
-Téged.-mondta határozottan.
-Mi?-nem értettem semmit.
-Téged akarlak.
-Ezt most nem értem.Elmagyaráznád hogy miről beszélsz?-kérdeztem attól az embertől aki az ajtó túloldalán volt.
-Még én sem tudom hogy hogy,de téged akarlak.Olyan értelemben hogy legyőzni.Bármilyen áron.
-Na jó.Hagyj békén.Tűnés a szobámtól.
-Jó te tudod...-hagyta rám.És elment.

Nagyon megéheztem ami nem csoda a szegényes reggelim után.Kimerészkedtem a szobámból és félve lementem a lépcsőn.
-Hol lehet?-gondolkoztam.
Mentem be a konyhába és Ő várt rám.
-Na,mégis csak kijöttél a barlangodból?-kérdezte merészen.
-Képzeld igen,kijöttem.De légyszíves hagyjuk abba ezt az állandó "harcot"-kérleltem.Bárcsak azt mondaná hogy jó!
-Nem,amíg azt nem mondod hogy nyertem.
-Oké,nyertél-forgattam a szemem.
-Rendben,vége a harcnak.
-Köszönöm.
-Szíves örömest.

Odamentem a hűtőhöz mivel majd' éhen haltam.Kinyitottam és....
-Jhonny-ordítottam,mert rám borult egy bödön festék.Majd' szétrobbantam a dühtől.-Hol vagy?Ezért megöllek.
De ő azóta már bezárkózhatott az egyik szobába.Nyilván anyuéba.A kis.....

Felmentem a szobámba tele dühvel és felkaptam találomra egy pólót és egy melegítőt.És már mentem is a fürdőszobába.Megfürödtem és próbáltam kiszedni a hajamba ragadt festéket.Több-kevesebb sikerrel.Miután ezt megcsináltam bedobtam a festékes ruhámat a mosógépbe,elindítottam és reménykedtem hogy kijön belőle az az órási,bazi nagy folt.Egy smiley-s pólót vettem fel és egy fehér melegítőnadrágot.

Hallottam ahogy Jhon nyugodtan tévézget.Halkan lementem.

-Jhonny-próbáltam higgadt lenni.-Nagyon kihúztad a gyufát azzal hogy leöntöttél festékkel.
-És most bosszút fogsz állni?-kérdezte unottan.
-Nem,épp ellenkezőleg.Megbocsátok.Mindent amit eddig tettél megbocsátok,ha...
-Ha?
-Ha bocsánatot kérsz.
-Eszem ágában sincs bocsánatot kérni.
-Mi?-értetlenkedtem.-Mit mondtál?
-Jól hallottad.Nem kérek bocsánatot.
-Nem kérsz bocsánatot?Akkor elmondom Rachelnek hogy leöntöttél festékkel,DIREKT!-fenyegetőztem.És most már elegem van belőle.Itt hagyom majd egyedül,bezárva a házba és elmegyek Justinnal a koncertjére.Esküszöm.
-És bizonyíték?-vigyorgott.
-A ruháim-én is vigyorogtam.
-Amit betettél a mosógépbe?-nevetett.
-Basszus,ezt nem hiszem el.-roskadtam le a kanapéra.-Olyan hülye vagyok.
-Tudom.Ezért vagy könnyű préda.-szúrós tekintetet vetettem rá.
-Na jó én felmegyek és felhívom Justint.
-Milyen Justint?Justin Biebert?
-Igen őt.
-Mért?Ő a mostani pasid?-kérdezősködött.
-Igen képzeld.Na de felhívom.
-Okés.Én itt leszek ha kellek.Bár kötve hiszem hogy kellenék.
-Jól hiszed-mondtam és fáradtan felbaktattam a lépcsőn.

Felhívtam.

-Szia édes-köszönt.
-Szia.Nem tudok elmenni a koncertedre!Az unokatestvéremre kell vigyáznom-szomorodtam el.
-Ne már.Akkor lemondom.-határozta el.
-Dehogyis!Ne mondd le.
-De lemondom és akkor nálad talizunk.Szia.
-Várj!Ne.-de már kinyomta.

Mesés.De legalább megértette.Remélhetőleg..............................